Megérdemled a fizetésemelést! - Fizetésemelés 2015
Népszava
2016. február 22. 12:29

Nyílt levél Cselei Mártának

Kedves Márta! Talán kollégaként megengedi nekem ezt a megszólítást, hiszen magam is több mint 40 éve állok a katedrán, igaz, egyetemi oktatóként. Nem találkoztunk személyesen, noha a múlt szombaton mindketten ott voltunk a Kossuth téren.

Megdöbbentő számokat mutatott be a fizetéséről. Kicsit tovább számoltam. Statisztikusként ez nálam szakmai ártalom: megnéztem hogyan alakult 2010 óta a reálkeresete. A közszférában az utóbbi hat év a lecsúszás időszaka volt, minden jelentősebb réteg reálkeresete csökkent, sokaknak számottevően. Nyilván ismeri a közalkalmazotti bértáblát: az ott szereplő fizetési osztályok többségében az egyes fokozatokhoz tartozó kereset már régen a mindenkori minimálbérrel azonos, annál kevesebbet a jogszabály erejénél fogva senki sem kaphat. (A több mint 200 ezer közmunkásra még ez sem igaz.) Ami a közalkalmazottakat illeti, 150 ezer társunk a minimálbért legfeljebb 10 százalékkal meghaladó fizetést kap, azaz nettó 75 ezer forintnál kevesebb pénzből kell megélnie, vagy éppen eltartania a családját.

A kormány mindig arra hivatkozik, hogy a pedagógusok tisztes béremelést kaptak, a kormányzati emberek szájából csak úgy röpködnek a hatalmas számok. Az ön nettó fizetése 2010-ben havi 211 662 forint volt, míg a múlt évben 235 002 forint, ez nominál értékben éppen 11 százalékos emelkedés, ami önmagában fél évtized alatt nem túl sok. Ugyanakkor ebben az időszakban az infláció 11,4 százalékot tett ki, azaz a fizetése reálértéke 0,4 százalékkal még csökkent is. Tehát a keresetének vásárló értéke a kormányzati kommunikációval szemben nem éri el az öt évvel azelőttit, és akkor még a kötelező óraszám emelést, mint korrekciós tényezőt, nem vettük figyelembe! Az történt valójában, hogy az időszak első három évében – miként az egész közszférában –, drasztikusan csökkent a fizetések reálértéke, az öné konkrétan 20,8 százalékkal, azaz több mint egyötödével, de ez volt az ára a kormány szándékos jövedelem átcsoportosításának, az egykulcsos személyi jövedelemadónak, az adójóváírás megszüntetésének, amely a közalkalmazottak négyötödét ilyen súlyosan érintette.

Tehát a pedagógustársadalom azért van úgymond kivételezett helyzetben, mert a tőle elvett pénz jelentős részét, de nem az egészét, visszakapta. Más, jelentősebb csoportot érintő fizetésemelés nem volt a közszférában. Nem véletlenül dobálóznak össze nem hasonlítható számokkal a kormányzat megmondó emberei. Az egészségügyben, a közművelődésben, a szociális ellátásban dolgozó kollégáink fizetésének vásárló értéke jelentősen, szerencsésebbeknél 5-8, másoknál 10-15 százalékkal elmarad a 2010. évitől.

A reformok tehát a kormányzati kommunikációban jól működnek, miközben az egészségügy és az oktatás csak a közalkalmazottak kivételes helytállásának köszönhetően kerülte el eddig az összeomlást. Igaz, a "jutalom" nem marad el: Csepreghy Nándor államtitkártól tudjuk, hogy a következő két évben 150 ezer fővel csökkentik a közszféra létszámát. Ez azért érdekes, mert a közigazgatásban - amivel a bürokráciát azonosítják -, a köztisztviselői létszám alig haladja meg a 100 ezret, és nyilván nem akarnak mindenkit elküldeni, hiszen a Miniszterelnökség 200 főosztályvezetőjére, a kétszáznál is több állami vezető több ezres titkársági apparátusára csak szüksége van a kormánynak. Azaz az elbocsátás majd a pedagógust, a könyvtárost, a muzeológust, a mentőápolót, a műtősnőt vagy a bölcsődei gondozót, a tűzoltót érinti.

A nyílt levelet választottam; remélem, nem veszi zokon, de közalkalmazott társaink és a közvélemény érdeklődésére számítok és semmiképpen sem a kormányéra. A mai vezetés legfeljebb a látszat kedvéért fogadja el a párbeszédet, és csak a saját érveit tekinti elfogadhatónak.

Tisztelettel üdvözlöm.

Dr. Katona Tamás egyetemi tanár